Üdvösség hit és bemerítkezés által

Ha hiszel az Úr Jézusban, nagyon fontos, hogy be is merítkezél. De miről szól a bemerítkezés? Sokan a bemerítkezést formalitásnak vagy rituálnak tekintik. De nem erről van szó. Inkább a bemerítkezés mögött valóság van, amelybe minden hívőnek be kell lépnie. A Biblia három csodálatos képet tár fel, amelyek világosan szemléltetik a bemerítkezést:

  • Az izraeliták áthaladása a Vörös-tengeren (2.Mózes 14)
  • Ha átjutottál a Jordán folyón, hogy eljuthass a jó országba (Joshua három és négy)
  • Nóé megmenekülése az árvíztől a bárka által (1.Mózes 7)

A Szentírásból származó történelmi események mindegyike a bemerítkezés valóságának szimbóluma.

  1. A Vörös-tengeren való áthaladás (2.Mózes 14)

Miután az izraeliták nagyon hosszú ideig rabszolgák voltak Egyiptomban, Isten megmutatta hatalmát a fáraónak és tíz csapást küldött neki. A fáraó végül elengedte az izraelitákat Egyiptomból. Isten nappal felhőoszlopban és éjjel tűzoszlopban járt, hogy megmutassa nekiek az utat. Amikor Egyiptom mögöttük volt, a fáraó meggondolta magát és hadseregével üldözőbe vette őket. Az izraeliták nagy bajban voltak: a Vörös-tenger feküdt előttük, mögöttük közeledett a fáraó és az egész sereg. Aztán Isten megparancsolta Mózesnek, hogy emelje fel botját, nyújtsa a tenger felé, hogy kettéhasítsa. Tehát Isten megosztotta a Vörös-tenger vizét, és hagyta, hogy népe áthaladjon száraz lábbal. A fáraó és serege szintén elérte a megosztott tengert. Amint az utolsó izraelita áthaladt a Vörös-tengeren, a viz visszatért és elnyelte a fáraót az egész seregével.

Pál a korinthusiakhoz írt első levélében a 10. fejezetben, az első és a második versben szólt a bemerítkezésről, hivatkozva ez által a Vörös-tengeren való áthaladásra: „Testvéreim, nem akarlak titeket tudatlanságban hagyni afelől, hogy atyáink mindannyian a felhő alatt voltak; mindannyian átmentek a tengeren, és a felhőben és a tengerben mindannyian Mózesbe merítkeztek be”. Ezek a versek megmutatják nekünk a bemerítkezés három aszpektusát. A bemerítkezés ennek megfelelően:

  • a felhő alatt,
  • a tengeren keresztül
  • Mózesre (szó szerint az eredeti görög szövegben: Mózesbe).

A felhő az éghez tartozik, a tenger a földhöz tartozik. Kívülről nézve a Vörös-tenger vízébe merítkezünk be. Ez a bemerítkezés látható bizonysága, amely azt tanúsítja, hogy most Istenhez tartozol. A vizbe történö bemerítkezéstöl sokkal többet jelent a bemerítkezés szellemi valósága, amelyet a felhő jelöl.

Merítkezünk be a vízbe és a Szent Szellembe

A Bibliában a felhő a Szent Szellem képe. A bemerítkezés valósága a Szent Szellemből származik. Ahogy nem látja a levegőt, nem láthatja a Szent Szellemet. Tehát a felhő a bemerítkezés szellemi valóságát mutatja meg nekünk. És mivel ezt a szellemi valóságot nem láthatjuk a szemünkkel, a Biblia a látható vizet a láthatatlan Szent Szellem jelképeként használja. A víz a látható tanú, a szellem a láthatatlan valóság. A Szent Szellem nélkül a vízbemerítkezés értelmetlen. Amint azonban az említett versekből kitűnik, nemcsak „átmenve a tengeren”, hanem „a felhő alatt” is bemerítkezhetünk. Vagyis bemerítkezünk a vízbe és a Szent Szellembe. Bemerítkező János Márk első fejezet, nyolcadik versében tanúvallomást tett: „Én vízbe merítettelek titeket: ő majd Szent Szellembe fog titeket meríteni!”

Pál ezt megerősíti a korinthusiakhoz címzett első levelében, a 12. fejezet 13. versében: „Mert hiszen egy Szellem által mi mindnyájan egy testté merítkeztünk be, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok vagyunk, és mindnyájan egy Szellemel itattattunk meg.” Fontos, hogy mindenki, aki bemerítkezik, egyértelműen megértse, hogy abban a pillanatban nem csak vízbe, hanem a Szent Szellembe is bemerítkezik. Ahogyan az izraeliták átmentek a Vörös-tengeren és a felhő alatt voltak, így nemcsak a vízbe kell bemerítkezünk, hanem inkább a Szent Szellem mennyei valóságába. Ehhez élő hitre van szükségünk.

Krisztusba bemerítkezve

Ugyanezen levél 10. fejezetében a második vers azt is elmondja nekünk, hogy Isten népe „Mózesbe merítkezett be” (az eredeti görög szöveg szerint). Egyik Szentírási könyv sem mondja, hogy az izraeliták Mózesbe merítkeztek be. Akkor hogyan kapta Pál ezt a nyilatkozatot? Itt kinyilatkoztatásra van szükségünk. A Szentírásban Mózes egy kép, árnyék, Krisztusra. Tehát, ha Pál azt írja, hogy Isten népe akkoriban Mózesbe merítkezett be, az azt jelenti, hogy a hívők ma Krisztusba merítkeznek be. Aki hisz Jézus Krisztusban, befogadja az életébe. De önmagában ez nem elég. Még mindig be kell merítkezzen Krisztusba. Az élő hit célja nemcsak az, hogy Krisztus bennünk lakjon, hanem az is, hogy mi is Krisztusban lakozzunk (vö. János 14:20). Ha mindenki, aki hívővé vált, egyértelmüen felismeri ezt a célt, akkor természetesen vágyakozik rá, hogy bemerítkezen.

Ha hiszünk benne és belemerítkezünk, egyek vagyunk Krisztussal. Ezt a Krisztussal való egységet a Biblia más részein olyan szavakkal írják le, mint például „beoltva”, „összekapcsolva”, „összeerősítve” (vö. Róma 6:3-5). A bemerítkezés révén csodálatos egységbe kerülünk vele. Ezen egységen keresztül megosztjuk Krisztus minden gazdagságát, és mindazt, ami Ő és megvalósult. Tehát mi vagyunk a részesei:

  • az Úr Jézus Krisztus tökéletes emberiségében,
  • az istenségében,
  • halála és feltámadásában,
  • a mennybemenetelében,
  • a hatalmában és az egész munkájában.

Pál az efezusiakhoz címzett levél második fejezetében, az ötödik és a hatodik versben azt mondja: „(Isten) … minket, akik halottak voltunk vétkeinkben, Krisztussal együtt megelevenített – kegyelemből van üdvösségetek –, és vele együtt feltámasztott, és vele együtt ültetett a mennyekbe Krisztus Jézusban”. Fontoljuk meg: hol vagyunk ma? A földön vagy az égben vagyunk? Mindkettő alkalmazható. Itt vagyunk a földön, de az Úr Jézus felment a mennyekbe, és Krisztussal együtt mi is felmentünk a mennyekbe. Hogy lehetséges ez? Csak akkor lehetséges, ha a Szent Szellem által Krisztussal eggyé lettünk. Hogyan tudhatnánk meghalni, feltámadni és felmenni vele, ha nem lettünk volna vele? Nincs más út, mint az élő hit és a Krisztusba való bemerítkezés. A rómaiakhoz címzett levél, a 6. fejezet, a harmadik és ötödik fejezet versei megmutatják nekünk, hogy a bemerítkezés útján ebbe a csodálatos egységbe lépünk Krisztussal. Ez a mi üdvösségünk. Tehát látjuk, mennyire fontos bemerítkeznünk. Ezért az Úr azt mondja a Márk 16:16-ban: „Aki hisz és bemerítkezik, az meg fog menekülni.”

Sátán és a sötétség hatalma megsemmisülnek

Isten beavatkozása révén a fáraó és az egész hadserege megfulladt a Vörös-tengerben. Látva, hogy Isten elpusztította ellenségüket, az izraeliták örömmel és hálával tele dicsöitő dalokat énekeltek Istenüknek a tenger másik oldalán. Milyen csodálatosan ért véget a Vörös-tengeren való áthaladás! Ez egy kép a bemerítkezés tapasztalatáról. Ha bemerítkezel, a Sátán és a sötétség hatalma megsemmisül, úgy, mint akkor a fáraó és a serege. Már nem üldözhetnek téged. Nemcsak hogy Krisztusban fogsz lakozni, és eggyé válsz vele, de ugyanakkor rájössz, hogy Krisztust kereszthalála által Isten ítélte meg és elpusztította a Sátánt, a sötétség és a halál hatalmával együtt. A héberekhez írt levél második fejezetében olvassuk a 14. versben: „Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt”. Dicsérjétek az Urat!

Minden bemerítkezendőnek meg kell tapasztalnia ezt személyesen. Amikor Sátán meg akar támadni téged, igénybe veheted a bemerítkezés valóságát a szellemedben és merészen kihirdetheted az ördögnek és a sötétség hatalmának: „Krisztus kereszthalála által elítéltek és elpusztítottak vagytok; és én most egy vagyok Krisztussal. Mostantól nincs semmi közötök hozzám!” A sötétség hatalma el fog menekülni tőled, ha ezt kihirdeted. Krisztusban sokkal többek vagyunk, mint győztesek (vö. Rómaiak 8:37). Meg kell tanulnod szembenézni a bemerítkezés valóságával, akkor Sátán és hatalma tehetetlenek. Pál a kolosséiakhoz írt levél első fejezetének 13. versében írta: „… aki kiragadott minket a sötétség hatalmából, és átvitt az ő szeretett Fiának országába.” Milyen csodálatos a bemerítkezés!

  • A Jordán átkelése (Joshua három és négy)

Most nézzük meg a bemerítkezés következő példáját — a Jordán átkelését. Az izraeliták már átmentek a Vörös-tengeren, amelyben Isten elpusztította a fáraót és seregét. Ez megmutatja Isten ítéletét a Sátán és a teljes sötétség uralma felett a bemerítkezésünk során. Akkor miért kellett átmenni az izraelitáknak egy második vízen — a Jordánon? Az izraeliták már kijöttek Egyiptomból, de még nem veszítették el egyiptomi életmódjukat és szokásaikat, valamint az egyiptomi javak ízét. Ezért morogtak Mózes ellen a sivatagban folytatott útjuk során, testi vágyaiknak adták magukat, imádták Egyiptom bálványait és lázadtak Isten ellen. Végül nem akartak a jó országba menni. Mindez ahhoz vezetett, hogy negyven évig kellett bolyongjanak a sivatagban. Állapotuk hasonló a korunkbeli sok hívő állapotához. Annak ellenére, hogy hívőkké váltunk és örökké megvagyunk mentve, még mindig a húsunkban vagyunk, a bukott, természetes lényünkben és önmagunkban. Gyakran vétkezünk és lázadunk Isten ellen. De Isten munkája nagyon alapos, ahogy a bemerítkezés második képe — a Jordán átkelése — megmutatja nekünk. Ebből a képből láthatjuk, hogyan lehet bemerítkezéssel legyőzni önmagunkat, a húsunkat és a bukott természetünket.

Az első nemzedék, aki kijött Egyiptomból és lázadott Isten ellen, a sivatagban halt meg. A második nemzedék azonban átlépte a Jordánt, hogy bejusson a jó országba. Amikor a papok, amelyek a szövetség ládáját hordták, beléptek a Jordánba, a víz megállt, hogy a papok a Jordán közepén szárazon maradjanak, amíg az egész nép át nem haladt a Jordánon. Isten megparancsolta Józsuénak, hogy jelöljön ki egy embert a tizenkét törzs mindegyike közül, hogy vegyen egy követ a Jordán közepén, és vigye a másik partra, ahol táborozni akartak. Akkor Józsué tizenkét követ állított fel a Jordán közepén, ahol a papok a szövetség ládájával álltak. Miután a papok átléptek a Jordánon a szövetség ládájával, a víz visszatért és eltemette a tizenkét követ, melyeket Józsué a Jordánba felállított. A Biblia e része nagyon jelentőségteljes.

Krisztussal együtt megfeszíttettem

Azok a kövek, melyeket Józsué a Jordán közepén állított fel, az önmagunkat, a húsunkat és a bukott öreg teremtést képviseli. Mindez a Jordánban lett eltemetve! A rómaiakhoz írt levél hatodik fejezetében azt olvassuk a hatodik versben, hogy „a mi ó emberünk ővele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.” Tehát, ha belemezünk a vízébe, a régi énünk ott el lesz temetve; és amikor kiszállunk a vízből, új emberként lépünk ki — a Jordánból származó tizenkét kő jelképeként, melyeket az izraeliták átvittek a másik partra. Pál a rómaiakhoz írt levelében, a hatodik fejezet negyedik versében írta: „A bemerítkezés által ugyanis eltemettettünk vele (Krisztussal) a halálba, hogy amint Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is az élet újdonságában járjunk.” Miután régi énünket a bemerítkezés eltemette, az élet újdonságában járhatunk. Ezzel új teremtéssé válunk: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2.Korinthus 5:17). A régi élet véget ért, és új teremtés jött létre Krisztusban. Mostantól már nem éljük a régi életünket, de most Krisztus él bennünk: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Galaták 2:20).

Most, amikor a Sátán eljön megkísértni vagy elítélni téged, mert megbuktál, vagy ha gyengének érzed magad, ki kell hirdetsd neki, magadnak és az Úrnak: „Az ó emberem Krisztussal együtt megfeszítettett. Bemerítkeztem Krisztusba, és ő most bennem él!” A galatákhoz írt levélben, az ötödik fejezet 24. verse szerint: „Akik pedig Krisztus Jézuséi, a húst szenvedélyeivel és kívánságaival együtt megfeszítették.” Kérlek, emlékezz rá, hogy ezeknek a tényeknek valósága a szellemben van. Ezért annyira fontos, hogy bemerítkezzünk Krisztusba, és megtanuljunk nap mint nap a szellemben élni.

Így az izraeliták kétszer átmentek a vízen — a Vörös-tengeren és a Jordánon keresztül. Ezért őket hébernek is nevezik, ami „folyami átkelőt” jelent. Egyrészről, mi, akik bemerítkeztünk Jézus Krisztusba, „átmentünk a halálból az életbe” (János 5:24b; 1.János 3:14), és „a sötétségből a világosságra, és Sátán hatalmából megtértünk Istenhez” (Apostolok cselekedetei 26:18). Másrészt az óemberünk a régi teremtéssel együtt el lett temetve Krisztussal, és „íme, minden újjá vált” (2.Korinthus 5:17). Ebben az értelemben a bemerítkezés révén mi is két vízen jutottunk át: egyrészt Isten elítélte Sátánt és a világot, másrészt az ó énünk, az óember és a hús a bemerítkezés által el vannak temetve. A feltámadás során Isten létrehozta az új embert, hogy mostantól kezdve járhassunk az élet újdonságában.

3. Nóé megmenekülése az árvíztől a bárka által (1.Mózes hét)

Nóé napjaiban Isten látta az emberek gonoszságát, romlását és erőszakát. Ezért úgy döntött, hogy egy nagy áradás révén megítéli és megsemmisít minden gonoszságot a földön. „De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt” (1.Mózes 6:8). Azt mondta Nóának, hogy építsen egy bárkát pontosan úgy, ahogy utasította. Nóé és családja (nyolc ember) voltak az egyetlen emberek, akik a bárkába mentek és megmenekültek Isten ítéletétől. Mi köze van ennek ma hozzánk? Péter összehasonlítja a bemerítkezést Nóé megmentésével a bárka által (vö. 1.Péter 3:20-21). Úgy, ahogy Nóé és családja meg lett mentve az árvíztől, mert a bárkában voltak, megmenekülünk mi is Isten eljövendő ítéletétől, ha ma minden nap a bemerítkezés valóságában élünk.

Ma olyan időben élünk, amikor Jézus Krisztus másodszor fog a földre jönni. A szentírás megmutatja nekünk, hogy ebben az időben el fog jönni Isten ítélete a világ felett. És ez az idő nagyon közel van! De hogy néz ki az emberek élete manapság? Az étkezésről, az ivásról, a családról és a munkáról szól. Mindenki arra törekszik, hogy jól érezze magát és élvezze az életet. Ugyan igy volt ez Nóé napjaiban is: „Ahogyan Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfiának eljövetelekor is. Mert amint az özönvíz előtti napokban ettek, ittak, házasodtak, és férjhez mentek mind ama napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és nem vettek észre semmit, mignem eljött az özönvíz, és mindnyájukat elragadta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is” (Máté 24:37-39).

Amikor az Úr Jézus visszatér, Isten elítéli a földet, mint Nóé napjaiban. Isten haragjának nagy napja el fog jönni erre a földre, három és fél évig, ekkor eljön Isten ítélete az egész világra (vö. Jelenések 6:17). Csakúgy, mint Nóé napjaiban, ma is ugy menekülhetünk meg, hogy a bárkába megyünk — Krisztusba és a gyülekezetbe. Ez a bemerítkezés valóságán (nem a rituál által) keresztül történik. Az élő hitünk és a Krisztusba való bemerítkezésünk az alapja annak, hogy megmenekülhessünk Isten ítéletétől, amely hamarosan eljön erre a földre. Mostantól kezdve a bemerítkezés valósága alapján meg kell tanulnunk Krisztuson keresztül élni napról napra, és magunkat így felkészíteni Krisztus közelgő második eljövetelére. Ha ezt megtesszük, akkor megmenekülünk Isten világ fölötti ítéletétől, úgy, mint Nóé és családja egykor.

Ne haboz — merítkez be most!

Most, hogy a bemerítkezés egyértelmű példája a Vörös-tengeren való áthaladás, a Jordán átkelése és a megmenekülés a bárkával, látni fogjuk, miért szükséges ez. A bemerítkezés révén csodálatos egységbe kerülünk Krisztussal. A 14. fejezet 20. versében János apostol elmondja nekünk az evangéliumában az Úr Jézus értékes szavát: „Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.” Egy ilyen egység nagyon titokzatos és mégis csodálatos és nagyon praktikus élmény. Most nagyon világosnak kell lennie számunkra, hogyha a hit által fogadtuk magunkba Krisztust, akkor ezt a bemerítkezést kell kövesse, hogy ugyanúgy a hit által lakozzunk Krisztusban. Tehát a bemerítkezés szükségszerű!

Bűnbánat és bemerítkezés

Amikor Péter először hirdette az evangéliumot, a jeruzsálemi emberek megkérdezték az apostolokat: „Mit tegyünk, testvéreink, férfiak?” (Apostolok cselekedetei 2:37). Péter azt válaszolta: „Térjetek meg, és merítkezzetek be mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát.” (Apostolok cselekedetei 2:38). Amint ezek az emberek megbánták bűneiket, habozás nélkül bemerítkeztek: „Akik pedig hallgattak a szavára, bemerítkeztek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk” (Apostolok cselekedetei 2:41).

Péter Kornéliusz házában

Idővel később Isten Kornéliusz nevű római kapitányához küldte Pétert, hogy elmondja neki, rokonai és barátai számára Jézus Krisztus jó híreit. Ahogy Péter beszélt velük, ők is hittek Jézus Krisztusban, és megkapták a Szent Szellemet. Péter azonnal válaszolt és így szólt: „Vajon megtagadhatja-e valaki a vizet ezektől, hogy bemerítkezenek, akik hozzánk hasonlóan vették a Szent Szellemet? És megparancsolta, hogy merítkezenek be Jézus Krisztus nevében” (Apostolok cselekedetei 10:47-48a). Péter a bemerítkezést még meg is parancsolta!

Pál példája

Amikor a tarzuszi Saul (később Pálnak hívták) útján Damaszkuszba tartott, hogy üldözze a keresztényeket, az Úr Jézus nagy, ragyogó fényben jelent meg neki. Vak lett, és Damaszkuszba lett vezetve, ahol három napig böjtölt és imádkozott (vö. Apostolok cselekedetei 9:3-18; 22:5-13). Aztán az Úr küldött neki egy istenfélő embert, Anániásnak hívták, hogy tegye rá a kezét, hogy megint lásson. Alig nyerte vissza a látását, azt mondta neki Anániás: „Most azért mit késlekedsz? Kelj fel, merítkezzél be, és az Úr nevét segítségül hívva mosd le bűneidet.” (Apostolok cselekedetei 22:16).

A börtönőr példája

Apostolok cselekedetei 16, 25-33 versek egyértelműen tanúskodnak arról, hogy a hit és a bemerítkezés kéz a kézben jár. „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk! Ekkor az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe. Ekkor hirdették neki Isten igéjét és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal bemerítkezett egész háza népével együtt.” Nem is várták reggelig a bemerítkezéssel! Ez egyértelműen megmutatja nekünk, hogy a hit és a bemerítkezés egy pár cipőként tartoznak egymáshoz.

Az eunuch példája

Egyes emberek kényelmetlennek találják, hogy mások jelen legyenek bemerítkezés közben. Ezért ne halaszd el a bemerítkezésedet. Bibliai szempontból a bemerítkezéshez nem szükséges éljenző tömeg. Az egyetlen ember, akinek jelen kell lennie, a bemerítkező és a bemerítő; mint például Apostolok cselekedetei nyolcadik fejezete, a 26-40. vers. Itt láthatjuk a Fülöp nevü evangelistát, aki egy eunuchnak (magas etióp tisztviselőnek) hirdeti az evangéliumot, aki a sivatagon keresztül szekérrel utazott. A 36. versben ezt mondja: „Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az eunuch: Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy bemerítkezek?” Az eunuch nem azt kérdezte, hogy hisz-e, hanem hogy bemerítkezhet-e. Fülöp azt válaszolta: „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az eunuch, és bemerítkeztette.” (Apostolok cselekedetei 8:37-38). Itt láthatjuk, hogy a bemerítkezés azonnal következik a Jézus Krisztusba vetett hitben, és nincs szükség bemerítkezésre sok ember jelenlétében. A lényeg az, hogy bekerülsz a bemerítkezés valóságába. Ne haboz! Amikor bemerítkezel, tele leszel örömmel. „… örvendezve haladt tovább az útján.” (Apostolok cselekedetei 8:39b).

J.S.